Szevasztok, jó napot mindenkinek!  A mai kosaras mesém címe:

A baromfiudvar hőse

Réges-régen, mikor még unatkozott az Üveghegy, és még a kurta farkú malac meséi se voltak, akkor a szomszédja volt az Óperenciás tengernek a baromfiudvar hőse. Bizony, ma egy különleges kakasról fogok mesélni. Nem minden kakas volt ennyire különleges, hogy egy csodás napon megmentette a saját baromfiudvarát. Máris bemutatom nektek a mai kosaras mesém főszereplőjét: Kukoricást, a kakast. Ez a kakas volt akkoriban Meseország leghíresebb kakasa. Most pedig elmesélem az ő meséjét nektek.

Egyszer egy szépséges baromfiudvarban, amikor még békesség volt a békefalvi baromfiudvarban, akkor aznap éjjel eljött a ravaszdi, és ellopta az összes tyúkot meg kakakast a béke baromfiudvarban. Másnap megjött a hős békefalvára, és a róka után elkezdett nyomozni. Nemsokára megtalálta a ravaszdinak a lyukát, azaz a róka lyukát, és bekopogott hozzája:

• Ki az ördög van odakint? – kérdezte a róka, miközben a száját nyalogatta.
• Én vagyok az, Kukoricás. Jöttem, hogy ellássam a bajod – kiáltotta be a kakas.
• A bajom? – rezdült össze a ravaszdi, miközben rájött a cselre.
• Bemegyek, de akkor te onnan ki nem jössz? – kiáltott be még egyszer Kukoricás

A róka már rájött a cselre, de nem mert egy szót sem szólni, annyira félt a kakastól.

Bement Kukoricás, és a rókát úgy elbajolta, hogy még a lábai sem értek a földhöz. Végül odakötözte egy útjelző táblához, szépen körülnézett, és kihozta a baromfiudvar állatait onnan. Hatalmas ünnepség volt Békefalván, bizony, hogy azt még Meseországban is hallották.

Itt a mese vége, békefalvázzatok el véle, bele a baromfiudvaros közepébe.