Kedves  és kedvetlen hallgatóim! Üdv. itt mindenkinek. A mai mesekosaras mesém címe:

A három királyfi

Réges rég, mikor még az üveghegy nem volt ilyen magas, csak akkora volt, mint az én ágyam, akkor, ott az üveghegy felső sávjában lakott három királyfi. Bizony ám. Volt egy idősödő apjuk. Az anyjuk a legkisebb fiú születése évében elhunyt rák betegségben.

• Hej, fiaim, melyikőtöknek adjam át a trónomat? – sóhajtozott az apjuk. Melyikőtök legyen a világhírű trónörökös?

Eljött végre a nagy nap, mikor apjuk kiválasztja a fiúkat. Leült a trónjára még aznap, bizony ám. Jó sok gondolkodási idő után, épp akkor, én se tudom honnan az ördögből, lepottyant az égből három, egy ezüst, egy arany, meg egy gyémánt pálca pont a király elé. A király felkiáltott:

• Kedves fiaim végre megvan a döntés. Most feldobom ezt a három pálcát, akinek amerre esik, arra fog menni.

Mint minden mesébe, tudjuk, ilyenkor ennél a résznél pont a legkisebb királyfinak van gondja. Például, hogy hogyan szerezheti meg a menyasszonyát, vagy, hogy hogyan tehet az apja kedvére, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Ám de most ebben a mesében nem a legkisebb királyfinak, hanem a legnagyobb királyfinak van gondja, mert pont egy zöld pillangós rét felé mutat a pálcája. Még egyszer hátranézett mind a három királyfi apjuk szemébe, mosolyogtak mind a hárman, aztán mindenki elindult a maga útján.

A középső, és a legkisebb irályfi jól járt, ám de a legnagyobb királyfi:

• Mi a szöszt csináljak ezen a pitypangos, pillangós mezőn? Búsult is nagyon, siránkozott, hogy vajon hogy a fenébe fog ő itt menyasszonyt szerezni, meg miegymást.

Nosza, odarepült hozzá egy kis sárgapöttyös pillangó, és kedvesen odaszólt neki:

• Hallod-e te királyfi! Ne búsulj, ne búsulj!- vigasztalta meg a pillangó.- Én, meg a társaim mi adunk neked, amit csak kívánsz. Jótét helyébe jót várj, ahogy az apám mondta, csak annyit kell tenned, hogy nekem, a világ legokosabb pillangójának, meg persze legszerencsésebbnek is, hoznod kell egy levendulát. Bizony ám, az a kedvenc virágom. Cserébe, hogy segítek neked, azt megígérhetem.

Na, rögtön fel is pattant a legnagyobb királyfi. Megköszönte, aztán sietett vissza. Már a két királyfi ott volt, bizony ám.

• Látom, már te is itt vagy, harmadik fiam – örült neki az apja- az első feladat fiaim, hogy hozzatok nekem olyan virágot, amiből varázsitalt lehet készíteni, azaz fiatalító bűbájt. Ezt hozzatok nekem, minél gyorsabban. Na, igyekezzetek!

Na, a két királyfi már elindult a maga útján. A legnagyobb királyfi ott búsult megint keservesen. Addig, amig a pillangók elkészítették neki a fiatalító bűbájt mindenféle csodavirágokból, addig ő a szemben lévő levendulamezőn levendulát szedett a pillangónak. Megint elkésett, már megint ott volt a két öccse.

• Nahát, úgy érzem magam, mintha újra fiatal lennék! - pattant fel a trónjáról a király, amikor megitta azt a varázsitalt. Megköszönte fiainak, és már mondta is a második feladatot, azaz kívánságát:
• Nosza, most hozzatok nekem egy csülkös pacalt! – mert éhes lett a király. ( A mi nevelőtanárunk imádja a csülkös pacalt, és úgy gondoltam, hogy a király is szereti majd a csülkös pacalt)
• Nahát, még ennél finomabb csülkös pacalt még nem is ettem!
• A harmadik kívánságom: Ha szeretnétek utánam a trónt megörökölni, akkor korona is kell majd, bizony ám.

Most már összeszedte a három pálcát a király, feldobta az égbe, hogy majd felrepülnek maguktól a fákra. Nosza, elővette a telefonját, aztán beírta a Google keresőbe, hogy „Korona és jogar királyi kellékek boltja”. Nahát, több se kellett, ott rögtön a szomszédba volt a királyi jogarok és koronák boltja, bizony. Mind a három fiú megvette magának a koronáját, a jogarát és az országalmáját, stb.

• Most már csak menyasszonyt kellene nektek találni - mondta az apjuk, aki már szinte a koporsókat nézegette magának az interneten.

Elindult mindenki a maga útján, de a legnagyobb már megint búsult, bizony ám, hogy hogy a manóba fog ő itt menyasszonyt találni egymagába.

Nosza, már megint odarepült a jobb vállára a pillangó.

• Ne aggódj, sose búsulj, amíg engem látsz! Te csak szedj nekünk levendulát!

 Amire visszajött a levendulaszedésből a királyfi, annyira gyönyörű menyasszonyt teremtettek neki, hogy a napra lehetett nézni, de őrá pillantani se lehetett.

• Nocsak, fiaim, látom, hogy mind a hárman összegyűjtöttétek magatoknak a menyasszonyt, bizony ám, na de a világ legszebb menyasszonya a legnagyobb fiamnál van. Ezért a legnagyobb fiam lesz mától itt a trónörökös. Ezen a trónon fog majd trónolni, azaz uralkodni.

Hatalmas lakodalmat csaptak, Incidától Boncidáig tartott a lakodalom. Az apjuk szintén, mint az anyjuk, rákbetegségben halt meg. Sajnálták bizony őt is, de inkább a lakodalomban táncoltak. Ők éltek, míg meg nem haltak. Szóval, itt a mese vége, pillangózzatok el véle, bele a három királyfias közepébe.