Egyszer volt, hol nem volt, egy akkora faluba, mint az én hüvelykujjam, bizony, akkorába, élt, lakott egy ifjú, de magabiztos király. Őt úgy hívták, hogy Artúr. Artúr király. Almás Artúr. Nagyon szerette az almákat. Almás Artúr volt ennek a királynak a neve.

A koronázási nap előtt valaki hirtelen belopakodott Artúr király kastélyába, és ellopta Artúr király koronáját. Még én se tudom, hogy ki volt ez a lény. Artúr király egyedül ment megkeresni. Már hetedhét országon is túl járt, de a titokzatos fehér, repülő, ciromsárga csőrű lényt még nem találta meg. Így bandukolt városról városra, szigetről szigetre, és végre megtalálta. Egy tenger partján lévő pálmafán helyezkedett éppen el. Felkiáltott neki:

• Hé! Hallod-e. Kérem vissza a koronámat, az az enyém!

A sirály lenézett Artúr királyra, fejét vakargatva nevetett rajta:

• Még hogy a te koronádat? Ez itt az én fészkelő helyem, fészkem.- feleselt a sirály tojásrakás közben.

„Na, jó. Ha nem jössz le, akkor én megyek fel tehozzád.” – gondolta magában a király, és felkapaszkodott a hatalmas pálmafára. Viszont a sirály átrepült egy másik pálmafára.

Telt, múlt így az idő. Nem akarta volna a királynak a koronáját visszaadni.

• De hisz holnap lesz az én koronázásom.
• Mi a manó! - kíváncsiskodott le a királyra a sirály.
• Az én koronázási napom, amikor engem meg fognak választani királynak.
• Na, jó, üsse kő – mondta, épp egy kövön ülve a sirály –, legyen tiéd a korona, mivel téged illet.
• Köszönöm, sirály.
• Szívesen, király.

Bizony, másnap el is mentek a király koronázási napjára. Elmentek, András, a sirály is ott volt. Bizony ám, ott volt, épp a királyi koronába tette volna a tojásait.

• Na jó, üsse kavics, légy az én sirályom! – kiáltotta nagy örömmel, és fel is mutatta nagy böhömmel Artúr király.

Ez így történt. Bizony, én is ott voltam a lakodalomba. Én is ittam, én is ettem, jól mulattam, le nem késtem semmiről se. Ez így történt, ahogy én elmeséltem, mert én is ott voltam, bizony ám, ott voltam.

Itt a mese vége, sirályozzatok el véle, bele, a királyos közepébe.