Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol annyi kórház volt, meg annyi beteg is, hogy azt az isten tudja megszámolni. Ebben a furcsa, beteges városban élt egy katona. Taróczy katona volt, mert ott született, és ő a mai mesém főszereplője. Sose volt beteg, csodálkozva nézték őt, hogy mi a macskafarkáért nem beteg? Nemsokára a sose beteg katonának híre ment Meseországban. Bizony jöttek és mentek a meseországiak, hogy miért nem beteg Torro, mert Torrónak hívták a katonát. Aztán amikor 20 esztendős lett Torro, ő elárulta a nagy titkát. Még azon a napon a titkot egy egérnyi mákszemes ládikába rejtette, amit még sose nyitott ki, de most Meseország szemeláttára kinyitotta. És ebbe a ládikába egy arany kavicsot rejtett, amit ha megnyalt, akkor sose lett beteg. Telt, múlt az idő, és a katonának nem kellett már a ládika, odaadta az egyik fiának, Pusztás Palinak, és Pali, az apja legidősebb fia elment vándorútra. Ugyanabba a városba tért be, ahol az apja is lakott. Egy szép nagy város, tele betegekkel és kórházakkal. Amint ott csetlett,-botlott, megpillantotta az aranykavics párját. Felvette, megfújta, és a magasba emelte a párjával együtt. Körülnézett, elgondolkodott, és végül kikiáltó hangon így szólt:
Szegény Palira senki sem figyelt fel, ezért elsírta magát. Mostantól odafigyeltek rá, és az egész város vett egy - egy kavicsot tőle. Mindenki megnyalta a saját arany kavicsát, és így történt az, hogy Pali, a katona fia meggyógyított egy beteges, kórházas várost. Itt a mese vége, aranykavicsozzatok el véle, bele a kórházas közepébe.
|
