--------

Sziasztok, jó estét kívánok mindenkinek. A következő kosaras mesém címe:

A padlásos mese

Réges rég, az üveghegy tetején lakott egy szegény ember. A szegény embernek csak egy kis, akkora fia volt, mint az én nagylábujjam. Bizony ám, akkora volt, és nagyon vigyázott az egyetlen fiára a szegény ember. Idős is volt már a szegény ember. Fent, a padláson volt neki minden jó. Bizony ám. szalonnája, hurkája, bora finom volt. Amit csak el tudnak képzelni a hallgatóim, annyi minden volt ennek a szegény embernek a padlásán.

Viszont ezen a padláson lapult a mesevilág legidősebb, legbölcsebb és legokosabb egere. Rengeteg legenda, novella és mese íródott róla. No, ez a kis egér lapult egy kis egérlyukban. Bizony ám, szürke színű egér volt. A szegény ember is nagyon féltette, mert ez az egér volt akkoriban a padlás őrzője. És egy kis dalocskát is költött ehhez, és ha szabad, akkor én most el is énekelem itten nektek:

„Én vagyok a padlás őrzője, őrzője,

Se macska, se csacska nem juthat be ide,

Csak a testemen keresztül.

Én védem itt a padlást.

Itt egy hurka, ott egy kolbász,

Ott pedig van egy boroshordó.

Én vagyok a padlás őrzője,

Macska nem foghat meg,

Menekülök el tőle, el tőle.

Tetterettete

Én vagyok a padlás őrzője.”

Bizony ám, és ezt a rövid kis vidám dalocskát éjjel-nappal énekelte egymagába. Így vigyázott a szegény ember padlására.

Ám ahogy telt múlt az idő, úgy nőtt meg a szegény ember fia. Bizony ám, megnőtt, most már menyasszonya, meg munkája is lett. Kint dolgozott a mesebeli erdőben, ottan fát vágott. Mindig hazajárt vacsorára. Ám egyszer, mikor menne haza vacsorára a szegény ember fia, akkor hirtelen egy morgós, bozontos hangra lett figyelmes. Onnan, az egyik zöld, málnás bokorból előugrott egy kismedve. Akkora volt, mint az én tarisznyám. Akkora volt bizony. Odagurult, és nagyot nézett a szegény ember fiára. Nosza, felkapta a bocsot a szegény ember fia, és körülnézett. A környéken nem látta az anyját, se az apját. Megvakarta a fejét, és ránézett az órájára. Pont hat óra volt. Pont vacsoraidő volt.

De bizony ám, sikerült eltévedni ebbe a mesebeli erdőbe a boccsal együtt. Hét nap, hét éjjel keringtek körbe – körbe, mikor már a nyolcadik napon csoda történt. Bizony ám, csoda történt. Hát, amire még én se számítottam – mondjuk bevallom, hogy én ezt tudtam -, a kis szürke egér sietett a segítségükre, s bizony hazakísérte őket. A boccsal hamar összebarátkoztak, a szürke egér, meg most már a bocs őrizte éjjel-nappal a szegény ember padlását. Gazdagok lettek minannyian. A szegény ember fia hamarosan megházasodott, és gazdagságban, békességben éltek, míg meg nem haltak.

Itt a mese vége, szürkeegerezzetek el véle, bele a padlásos közepébe. Jó éjszakát kívánok mindenkinek.