Réges rég élt egy tudós király. Úgy hívták, Richárd király. Igen gazdag volt.  Volt neki két derék fia. Egyiket úgy hívták, hogy Tam, a másikat meg úgy hívták, hogy Tamtam. Ám amikor trónra került a sor, a két fia nem tudott egyszerűen megegyezni. Igy hát szegény királynak döntenie kellett, hogy ki lesz vajon az utódja. Bizony, dönteni kellett. Ám volt neki, volt egy vén szakácsa. Nagyjából annyi idős lehetett, mint a felséges király. Őt meg Palkónak hívták.  A világhírű nevezetes szakács. Bizony. Főzött az mindenfélét Richárd királynak életében. De amikor eljött Richárd király 66. születésnapja, fogta a szakács a fejét, hogy most vajon mit főzzön ki elé? Össz 66. Ennyi lett pontosan az uralkodó! Ajjajajjajaj! A szakácsnak már nem volt több receptje, receptes könyve. Már mind, az összes ételt kipróbálta a király, amit csak ő főzött neki.

- Felséges uram! Születésnapi ebédet nem tudok Önnek teremteni, mert én már az összes ételt az Ön összes kedvenc ételét kipróbáltam. Bizony egyik sem tetszett a királynak, amit a szakácsa főzött, de valami különlegesre vágyott, valami fantasztikusra azon a napon. A fiai annyira kedvesek voltak az apjukhoz, hogy szedtek neki virágcsokrot, meg felseperték az egész kastélyt a születésnapra. de a szakács nem tudott mit kitalálni, ezért úgy döntött, hogy elmegy világgá.

Ment, mendegélt, keservesen, sírva, ríva, mikor belebotlott egy mozgó kavicsba.

• AUUUU! a nagylábujjam! – kiáltott fel Palkó
• Hé. nem tudsz vigyázni? Hol van a szemed? –kérdezte egy morgós, álmos hang tőle.
• Hisz ez a kavics beszél hozzám!
• Ó, Palkó vagyok, a szakács. Örvendek.

Persze a mozgó kis kavics varázskavics volt. Aki felvette, és a markában tartotta, annak minden születésnapi kívánsága teljesült.

• Na, végre találtam ilyen kívánságosztó kavicsot.
• Felvette a markába, és dörzsölte, de annyira erősen elkezdte dörzsölni, hogy kigyulladt, lángra kapott a tenyere
• Jaj, de fáj, a tenyerem, meg viszket is!

Aki persze rosszul használta a kavicsot, annak kigyulladt tőle a tenyere.

• Kedves gazdám! Kívánjál akármit, és én teljesítem. De csak születésnapi kívánságok jöhetnek szóba nekem - mondta a kavics álmosan és ásított is utána egyet.

Megörült a kavicsnak a szakács, felkapta és hazavitte a kastélyba. Ottan megmutatta a királyának:

• Felséges uram, én ezt a kavicsot találtam, ez egy híres, nevezetes varázskavics. De csak születésnapi kívánságokat teljesít.
• Ó, igazán? De jó-hogy még ezt a buta kavicsot találtad! Lássuk, mire képes! Kérek egy habos epres tortát!
• Lássatok csodát: Egy hatalmas epres torta, felszeletelve, kidíszítve termett a király orra elé. Alig látott ki a torta mögül a király, akkora volt.
• Mégis csak nem buta ez a kavics - állapította meg tortaevés közben a király.

Bizony a két fia is elájult, amikor meglátta a kavicsot. Mindkettő azt kívánta a kavicstól, hogy legyen gyönyörű menyasszonyuk. Persze a két gyönyörű menyasszony helyett két ronda varangyot csókolhattak meg.

Így telt múlt az idő, mikor a király udvari gonosz, mogorva varázslója, Balázs meglátta a kavicsot, és hangosan kacagni kezdett:

• Hahahahahaaaa! De jó! Végre nálam van a kavics! Már csak ez kellett nekem – mondta futva és igyekezve.
• Ajaj, a gonosz varázsló rossz célokra használja majd a kavicsot. Tönkre akarja tenni a felség születésnapját, ami holnap lesz. Pont holnap délben. – súgta oda a királyának az udvari szakácsa, aki mindent látott tegnap éjjel.
• Ne aggódj, én elintézem ezt a csúf varázslót.

A két fiát odahívta, hisz már rég vágytak kalandra.

• Kedves fiaim, állítsátok meg ezt a ronda udvari varázslómat, és kérlek titeket, hogy a kavicsra nagyon vigyázzatok, az az én – úgymond –szakácstól kapott születésnapi ajándékom.
• Rendben, igenis apánk.- és indultak máris.
• Kalandra fel! - ezt kiáltották mindketten amikor felugrottak az egyik lovas hintóra.

Követték nyomon az udvari varázslót. Ám volt egy titkos bejárata az udvari varázslónak, ahova csak az ideiglenes nyomozók juthattak be, mint élő Sherlock Holmes. Körülnéztek, mint két titkos ügynök, úgy jártak ajtóról, ajtóra. És végre meglett a varázskavics. Ott volt a varázsló szarkájának a fészkében. Amit persze nem volt könnyű megszerezni. De még másnap, kora reggel meglett a születésnapi ajándéka Richárd királynak, és így megtartották az ünnepséget. A hatalmas epertorta akkorra már el is fogyott. Bizony, mind egy szálig. A király nagyon örült a varázskavicsnak, és el is dugta a titokzatos, híres királyi kamrájába, hogy senki se találja meg az ő kis kavicsát.

Itt a mese vége, szakácsozzatok el véle, bele a varázskavicsos közepébe.