Egyszer, egy téli, fagyos napon a varjú meg a szarka vendégségbe mentek a hollóhoz, merthogy mind a három jómadár örök barátok voltak. Teltek múltak a napok, és egyszer azt mondja a szarka a hollónak:

• Hallod-e te holló! Van lovad?
• Lovam? – kérdezte a holló csodálkozva a szarkától- Nekem nincs. Minek nekem ló?
• Azért, mert te vagy a hol, és akkor hol a ló?

A hollón látszott, hogy nem nagyon értette még a vicc lényegét, ezért úgy döntött, hogy szerez magának egy lovat. Úgy is tett. Aznap éjfélkor felrepült a gazda lovára, és ottmaradt. Kivárta, míg a bolond szarka jót nevet majd rajta másnap. A szarka délben már ott volt, és bíz, hogy csodálkozott is rajta.

A holló is kitalált a szarkának egy viccet, hogy megleckéztesse. Másnap tarka festéket rakott a szarka fészke alá, ott megvárta, míg hazajön a szarka. És úgy is lett: a szarka nem látta a tarka festéket a fészke alatt, és placcs, belebukott, teljesem tarka lett a szarka, és a holló meg a varjú jót nevettek rajta.

Ideje lenne megleckéztetni a varjút, mondták egyszerre. Másnap a szarka meg a holló vett egy doboz varrogatni valót a varjúnak, és kivárták mindketten, míg hazajön a varjú, és elkezd varrni. És ez úgy is lett. Mikor már az utolsó varrásnál tartott a varjú, akkor a háta mögé bújtak, és meglepték, mert ezen a napon volt a varjú születésnapja, és a születésnapjára meghívta az egész meseerdőt.

Itt a mese vége, tréfázzatok el véle, bele a születésnap közepébe.