-------

Arra gondoltam ma, ha már ennyire borús és hideg szeles esős odakint ma az idő, akkor megírom az esős mesés mesémet. .A mai mesés mesém címe:

Az esős mese.

Mert Esőországban mindig esett meg szemerkélt meg csepergett. Egyszer egy legény arrafelé járkál, megáll ott egyhelyben, és elgondolkodva nézi, hogy miért esik ennyire az eső? Kíváncsi lett erre a legény, és bement oda. Körülnéz, és mintha járkálna körülötte valaki. A legény oda szól neki::

• Ki vagy te?

De a kérdésre semmi válasz nem jött,

• Engem Kertész Tóninak hívnak.

Tóni körül egyre sötétebb lett minden, majd kérdéseire a válaszokat hallva:

• Én vagyok az Esőország uralkodója - mondta egy hang halkan
• Értem. És mi a fenén uralkodsz?- kérdezte Tóni kissé ijedten
• Az esőfelhőkön uralkodok - mondta a hang közelebbről.

Tóni a hang irányába fordult, és afelé is ment. A hangot már egyre-egyre közelebbről hallotta. Tóni végre eljutott az Esőország uralkodójához, és aztán sikerült egymással megismerkedniük:

• Miért esik az eső folyton? - kérdezte Tóni érdeklődve az Esőország uralkodójától.
• Azért esik az eső fiam folyton, mert réges-régen nekem volt egy meseszép fekete varjúm, és ezt a varjút én meg a családom imádta. Teltek-múltak az idők és egyszer ez a varjú elrepült vadászni, és azután senki se látta soha többé ezt a varjút.- mesélte Tóninak az Esőország uralkodója. - Nos ezért esik ennyi eső itt- mondta békésen az Esőország uralkodója.
• Már értem- bólogatott Tóni.
• Ha te megkeresnéd nekem ezt a varjút, akkor neked adom a fele királyságomat meg a csodaszép királylányom kezét is - mondta az Esőország uralkodója álmosan.

Kezet fogtak egymással és elköszöntek egymástól. Tóni már hetedhét határon túl járt, mikor betévedett egy hatalmas varjus erdőbe. Ott aztán annyi varjú volt, mint égen a csillag. Szegény Tóni így hogy a pokolba fogja megtalálni az elveszett varjút? Leült nagy fáradtan és álmosan egy óriási fatönkre és ott itatta az egereket, Egyszer csak oda szállt melléje egy okos fülesbagoly:

• Hej, te legény, miért itatod itt az egereket?- kérdezte a bagoly álmosan a legénytől.

A legény meg se bírt szólalni, annyira meglepődött a bagoly láttán, remegve és reszketve elmesélte, hogy s mint járt Esőországban. A bagoly fejét vakargatva megértette a legényt.

• Úgyhogy most itt ülök ennyi varjú között - fejezte be a legény a meséjét.
• Mostantól már értem - bólogatott a bagoly.

A bagolynak támadt egy remek ötlete.

• Mi lenne, ha adnék egy sípot, hogy elzavard az összes varjút innen? - kérdezte tőle a bagoly.

Ezt az ötletet a legény is támogatta, mert akkor megtalálják azt a varjút, amelyet keresnek.

És ez  így is lett, a bagoly ötletével meg a síppal sikeresen már visszafelé repült a varjú hátán Tóni.

Odaadta az Esőország uralkodójának a családi varjút, cserébe ő meg odaadta neki a menyasszonyát meg a fele királyságát is, egy hatalmas lakodalmat csaptak, meghívták a fülesbagolyt, meg a többi varjút is, Incidától-Boncidáig tartott. Itt a mese vége, boldogan éltek, míg meg nem haltak.