Tudom, hogy hétfő este van, és éppen a hét elején tart mindenki, de egy kicsi mese mindig belefér az időnkbe, legyen szó magyar népmeséről, vagy Grimm meséről, vagy éppen Csukás István meséiről, vagy az én lenyűgöző végtelen kosaras meséimről. Mindegy, milyen mesét választ az illető, bármilyen meséről szólhat az a mesekönyv, nekem így, nagy mesemondóként az a mottóm, hogy: amilyen egy mese, olyan lehet a mesétől az emberiség is. De a lényeg az, a lényeg, hogy végre elérkezett az idő, amikor én a saját imádott szülővárosomról írjak egy mesét. A ma esti kosaras mesém címe:

Szeged

Még az üveghegyen is túl, volt egy izgalmas, nyüzsgő szép város, ezt a várost Szegednek nevezték el. Nem volt messze Meseországtól, csak át kellett menni egy hatalmas pajzs-szerű valamin, és már ott is voltak. Szeged volt a legjobb szomszédja Meseországnak. Minden nap ide-oda járkált Meseország uralkodója, és azon töprengett, hogy négy fiát melyik útra tereli, úgy, mint pásztor a nyáját. Mind a négy fia a maga útján járt és kelt. Az első, a legkisebb, olykor a legokosabb volt közülük Szántó-Vető Tamás. Második, a legsoványabb, de a legerősebb volt közöttük Arató- Kötő Ádám. A harmadik, a legdundibb és a legszebb volt közülük Boros Brisses Béla, és végül a negyedik fiú a legporosabb, és a legtáncosabb volt közülük Babos Bütykös Barnabás. Egy évvel később, amikor már elment az apjuk örökre, akkor kezdtek gondolkodni, és felnőtté válni. Barnabásé lett Szeged, Béláé lett Meseország, Ádám kapta meg Meseország felét, Tamás pedig Szegednek a felét kapta meg. Teltek múltak az idők, a négy király pedig az idők során nagyon megerősödött, ideje feleséget találniuk. Így hát elmentek királynékért. Két héttel később jöttek vissza az országukba, de amint visszaértek, látták, hogy a magyarok hogy csatáznak az ő választott országukban. Ők beszálltak a nagy csatába, bizony volt ottan minden, amit csak el tudsz képzelni, végül ők győzték le a magyarokat. Bizony ők voltak azon a napon Meseország hősei és Szeged hősei is. Hatalmas lakodalmat csaptak, ittak, ettek, jól mulattak, itt a mese vége, hősködjünk el véle, bele a szegedies közepébe.