Dáci meséi 15

A kakas, a kutya, és a király

         Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskakas. Aki csak úgy, egymagába turkált a szemétdombon. Egyszer talált egy aranytallért. Na, a gazdasszony meglátta kiskakas szájában lévő aranytallért. Nem szólt semmit. A kakast kisöpörte, világgá küldte a gazdasszony, ő maga meg ott turkált a szemétdombon, hátha talál ott valami aranytallért - gondolta magába.

Na , ez a kakas világgá ment. Ment mendegélt, már hetedhét országon is túl volt, mikor meglátott egy farkast. A farkas nagyon éhes volt. Egész nap nem evett egy falatot se. Meglátta azt a szép tarajos kakast. Megnyalja a száját, azt mondja magának:

• Na ez ám jó falat lesz nekem.

A kakas is meglátta a farkast, aztán uccu neki: befutott a legközelebbi faluba. Ment a királyhoz. Hát a király meg ott feküdt a földön, mint aki meghalt volna. Hát a kakas hátranézett: már nem követte az éhes farkas.

• Jó reggelt felséges királyom! - mondja a szájában lévő aranytallérral.

A király meg se hallotta, csak úgy feküdt ott a földön. Felállt a kakas, és a fülébe úgy beleordított, hogy abba még az egész kastély is belezajlott. Na, a király felugrott, mintha álmából keltették volna fel. Azt mondja:

• Mit keresel te itt, te idegen, te kiskakas? Mit akarsz az én kastélyomba?

Hát a kakas elmondta, hogy mit talált, és hogyan. Na, a király nagyot ugrott örömébe.

Barnabás volt a király. Nagyon szegény volt. A királynak volt egy kutyája, úgy hívták, Bodri. Egy kis kuvasz kutya volt.

• Na, add csak oda nekem azt az aranytallért, ami ott van a szádba, kiskakas! A király irigyelte a kiskakastól, ezért meg szerette volna tőle szerezni az aranytallért.
• Na azt már nem! Királyuram. - és elfutott.

Hát a kiskakas befutott a kutyaházba. Ott kapart egyet, és elásta az aranytallért. Aztán lefeküdt aludni.

Másnap, szegény király hiába kereste azt az aranytallért, sehol se találta, pedig ő jó gazdag király lehetett volna. Na, a kiskakas is már felébredt. Egyet kukorékolt. A király egész nap felkutatta az egész palotáját.

Másnap pedig a kiskakas előkotorta az aranytallért. Hát hoppá! Nem volt a kutyaházban az aranytallér. Ment, nagy mérgesen, kidüllesztett taréjjal a királyhoz:

         -Te loptad el az én kis aranytalléromat? Hallod?

Hát a király megremegve a kutyára mutatott:

• Ő volt az, aki ellopta!
• Nem baj, add csak vissza, te Bodri!

A kutyának éppen játékos kedve támadt. Kifutott az aranytallérral az utcára. Az emberek, a falusiak nekifogtak, ásót, seprőt, kapát előkapták, aztán uccu neki! A szegény kis kuvasznak pedig annyi. Hátranézett nagy sietségében a kuvasz. Ám egy kőbe megbotlott, és hoppá, beesett a kutacskába az aranytallér. Na, a kiskakas felszívta a begyébe az összes vizet. Úgy locsolt, mint egy tűzoltóautó  a tüzet. És végül meglett a kiskakas aranytallérja. Itt a mese vége, fuss el véle!