Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen nem volt túl, hisz ott dolgozott az Üveghegy lábánál egy János nevezetű kertész. Két fiát Jancsinak és Lajcsinak hívták.
Éppen, ahogy ott dolgozik a fiaival együtt, egyszer csak nagy unalmában ott a hátuk mögött megszólal az Üveghegy:
          - Hé, ti fiatalok! Miért nem velem foglalkoztok? Miért ott azokkal a gazokkal, meg a virágokkal?
          - Én vagyok itt az Üveghegy.
A két fiatal rá se figyelt, hisz csak üvegből volt összerakva. A kurta farkú malac éppen odament a fiatalokhoz és beleszólt a beszélgetésükbe:
          - Ne bántsátok itt nekem az Üveghegyet, az az én lakásom. Azon túrok én egész nap. Ha még egy szót szóltok az Üveghegyhez, akkor tőlem kapjátok meg!
Az Üveghegy is hozzászólt a beszélgetéshez:
          - A malacnak, a kis rózsaszín kurta farkúnak igaza van.. Szinte minden mesében rajtam túr.
A fiatalok meghallgatták mindkettőjük beszédét. A végén János is hozzászólt, mint kertész:
          - Inkább foglalkozzunk itt a növényekkel, a gazokat kell kihúzni, hisz mindenki tudja, hogy az Üveghegyen túr a kurta farkú malac.
Ezzel le is zárult a beszélgetés.
Telt, múlt az idő. Évszakok, évek váltották egymást, már a két fia felnőtt, világgá akart menni. Az apjuk nem engedte őket:
          - Fiaim! És itt velünk mi lesz, hogyha itt hagytok bennünket?
          - Hát, Édesapám, majd csak kitalál valamit. -vonogatta Lajcsi a vállát
Elbúcsúztak édesapjuktól, mindketten már kitanulták a szakmát, hogy kell kertésznek lenni és világgá mentek. Mentek, mendegéltek, mikor egy faluba értek. Abba a faluba igen kellett ám a kertész, hisz nem volt a falunak kertésze.
          - Tegnap világgá ment a kertészünk. - mondja egy falusi a fiúknak.
          - Na, sebaj, Lajcsi mindent megold - mondta ezeket magában Lajcsi. - Beállok helyettesítő kertésznek.
Be is állt, meg is szokta már a helyet, csak az volt a baj, hogy a faluban volt egy Ákos nevű varázsló, aki varázsolt a faluba egy óriás zöld paszulyt és ő kergette el a szegény kertészt is.
A falusiakat eltemette már a sok gaz. Ki kellett menekülniük a faluból.
Hát te itt Lajcsi, milyen kertész vagy? - mondta megint egy falusi, mert azt gondolták, hogy ők sem tudják legyőzni a varázslót.
No de ezek a fiatalok tudtak valamit, amit a varázsló nem tudott. A csapatmunkát. A két fiú összefogott, próbálkoztak: baltával, ásóval, karddal, csákánnyal, és csak úgy tépték ki a zöld paszuly gyökereit a földből.
Végül sikerült legyőzniük a paszulyt is meg a varázslót is.
Aztán hazamentek nagy boldogan, hatalmas arannyal teli ládákkal. Megosztották mindenkivel, kibékültek a kurta farkú malaccal és az Üvegheggyel is.
Békességben és gazdagságban éltek, míg meg nem haltak.
Itt a mese vége, fuss el véle, a kertészet közepébe.