Hát egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl, volt egyszer egy farkas. Ez az ordas farkas volt tán a leghíresebb a kerek erdőben. Egyszer azon gondolkodott a farkas, hogy ~ Miért vagyok én a leghíresebb a kerek erdőben, mikor még nem csináltam semmi olyat, ami híressé tenne?
Hát amint gondolkodik ezen a farkas, odamegy hozzá a király és megszólítja:
        – Jó napot farkas komám! Min gondolkodsz olyan vidáman?
        – Jó napot Felség! Szép időnk van ma. Ja, hogy mi, mi? Miért vagyok én a leghíresebb farkas az egész kerek erdőbe? Miért engem ismer mindenki?
A király megvakarta a fejét, vakargatta, még az állát is, de a kérdést még így se tudta megválaszolni.
        – Ez, igen. Ez egy jó kérdés, farkas koma. Gyere be velem a palotába.
Na, idefigyelj te farkas! Azért vagy te itt a leghíresebb az egész kerek erdőben, azért ismeri a nevedet mindenki, mert ma van a születésnapod.
A farkas rázta a fejét:
        – De hisz a farkasoknak nincs születésnapjuk!
        – Ugyan már, dehogy nincs. Ne nevettessél, te farkas.
Tizenegy éves lett a farkas.
        – Nézd csak meg a naptáramat! – mutatott hátra, egy jókora falinaptárra a király
        – Nem hiszem el, nem lehet igaz, – beszélt össze a farkas mindenfélét – ez valami bűbáj, vagy megint valami varázslat? A farkasoknak nincs szülinapjuk. Na, pont ezért lettem én a leghíresebb itt a kerek erdőbe.
Ki kellett nyomozni a farkasnak, hogy miért ő a leghíresebb. Milyen okból? Ezért hát elment világgá.
Ahogy így ment, mendegélt, hirtelen összetalálkozik egy szegény fiúcskával. A szegény fiút úgy hívták, Jenő.
        – De nagy maga, uram! – szólította meg remegve Jenő a farkast.
        – Ne nevezz te uramnak, hanem inkább azt mondd meg nekem, hogy miért vagyok én a leghíresebb farkas!
        – Mert te vagy az ordas farkas. – mutatott Jenő a farkasra.
        – Hogyne, persze, persze, tényleg – morogta magába ezeket a farkas – De hisz akkor sem lehet ma a születésnapom. Biztos, hogy ez a zizi, vagy dili boszorkány átkozott el. Na, megyek is hozzá.
Hát a farkas a dili vagy zizi boszorkányhoz ment be, mert ő folyton farkasokat varázsol el születésnap és néha névnap alkalmából.
        – Helló farkas komám! Üdvözöllek! – mondta kissé bohókásan a boszorkány.
        – Lám, lám, ma van a szülinapod. Boldog szülinapot!
        – Na figyelj ide boszorkány! Nekem nincs születésnapom, nincs és kész. Nézd csak meg a naptárad! Nincs és kész. Ennek a játéknak itt és most vége. Biztos, hogy te voltál annak az oka, hogy születésnapot varázsoltál. Nem örülök ennek a napnak – mondta mérgesen.
        – Nem örülsz? – csodálkozott a boszi.
        – Nem. Egyáltalán nem, mert a farkasoknak nincs születésnapjuk.
        – Hát jó. – kevert, kavart a boszorkány, sőt bent forgott, aztán egy pillantás alatt eltűnt az egész kerek erdő. A farkas ott maradt egyedül. Körülnézett sehol senki. Már a boszi is eltűnt.
A farkas nem maradt ott a nagy pusztaságba, hanem felkelt és világgá ment. Itt a mese vége, fuss el véle, bele a farkasos, kosaras közepébe.