Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciáson is túl, élt, éldegélt egy szegény ember. Annak volt két fia, meg egy kutyája. A fiúkat úgy hívták, Barnabás és Dénes.
Egyszer, ahogy ott dolgoznak a fiúk kint a mezőn, egyszer csak arra sétál egy macska. Ám ez a macska nem csak macska volt, hanem elátkozott királykisasszony is. Az egyik fiú meglátta a macskát. Hát amikor hazaért a két ifjú, még mindig ott ült a házuk előtt a macska, és csak úgy nyávogott. és nézte a fiúkat. Belép a két ifjú az ajtón, a macska erre a nyomukba. Édesapjuk megkérdezi:
          - Kié ez a macska fiaim?
          - Mi nem tudjuk, minket csak követett – mondja Dénes
          - Igen, minket csak követett.
Másnap a két fiú megy a királyhoz:
          - Jó napot, felséges királyurunk! Nézze, hogy mögöttünk egy macska lopakodik, és folyton követ!
          - Hohohohó! - nevetett a király- Hisz ez csak nem az én kis királylányom, így, elátkozva, macskabőrbe bújva? Ugyan, az nem lehet. Na, fiúk, köszönöm, hogy megtaláltátok az én kis macskabőrbe bújt királylányomat. Nem tudom, hogy lehet, hogy macskává változott, de biztos, hogy köszönöm.
Megköszönte a fiúknak, hogy idevezette őt, a titokzatos alakot:
          - Jótét helyébe jót várjatok, ti fiúk. Cserébe mit kértek tőlem?
Most a fiúk elgondolkoztak, mert megvolt mindenük. Volt munkájuk már, volt pénzük, csak még menyasszony nem volt a háznál, de azt majd úgyis szereznek majd maguknak.
          - Na? - türelmetlenkedett a trónon ülő király.
Dénes csak a vállát vonogatta, hogy ő nem tudja, de Barnabás már tudta, hogy mit kér a királytól:
          - Felséges Uram! Én a macskát szeretném feleségül venni.
          - Micsoda? - Kiáltott fel János király - az én kis macskámat? Egy macskát? -nevettek fel mindketten. - Ugyan, egy macskával nem lehet…
Múltak az évek, múltak a hónapok, a királynak akkor is csak az a macska kellett. Hát egyszer, télen, Benedek megy a királyhoz.
          - Tessék! Itt a macska, fogd és vigyed, ha már te ennyire szeretnéd ezt a macskát.
Hát Benedek egy macskával nem tudott mit kezdeni. De a macska nem csak nyávogni, hanem még beszélni is tudott. Este, amikor már rég lekapcsolták a villanyt, akkor a macska előugrott kis ágyából, aztán felugrott a gazdája ágyára, és beszélt hozzá:
          - Kedves gazdám! Engem egy gonosz varázsló varázsolt el, és azt mondta nekem, hogy addig nem térhetek vissza emberi alakomba, amíg nekem nem ad egy ember ruhát és tejet.
No, lám, lám, felugrott a gazdája, és csodálkozva nézett a macskára, mert ő még bizony nem látott beszélő macskát soha világon. A félelemtől reszketve megkérdezte a macskától:
          - Te tudsz beszélni?
          - Igen kedves gazdám, én tudok beszélni.
Benedek pislogott egyet-kettőt, aztán rohant a konyhába.
          - Tessék, te kis cica, idd meg ezt a kis tejet!
Na, ahogy megitta a kis cica, abban a szempillantásban meglátta Benedek azt a királykisasszonyt, aki a macska volt. Na, Dénes is, meg az apjuk is kirohant erre a hatalmas zajra. Másnap ment a királyhoz a királykisasszony, és Benedek. Hát János király éppen jóllakottan pihent a trónján. Az előbb végzett az ebéddel.
          - Felséges királyuram, elhoztam a lányát. - mondja Benedek.
          - Hát köszönöm szépen, hogy meghoztad az én lányomat.
          - Felséges királyuram, szeretném feleségül venni a lányod.
          - Nem vagy még túl fiatal ahhoz, hogy megnősülj máris?
          - Nem – mondta Benedek a királynak.
          - Jól van, legyetek egymásé!
Itt a mese vége, fuss el véle, a kosaras közepébe.