Réges-régen, valahol a messzeségben, még az üveghegyen is túl, pont ott, ahol a kurtafarkú malac túr, de egy gyönyörű, csodálatos, friss, gombás és állatos erdőben kezdődjék ez a mese. Ebben az erdőben élt vaddisznó, farkas, őzgida, szarvas, róka, borz, sündisznó, harkály, szarka, és így tovább. még amit csak el tudunk képzelni. Egyszer történt, hogy a farkas összehívta az egész erdő állatnépségét, és kijelentette – éppen egy hatalmas fatuskóra állva, hogy:

          - Kedves erdő lakótársaim! Mi lenne, ha idén ősszel megrendeznénk az Erdő meséje című pályázatot? Az az állat, akinek a legszebb erdőmesét sikerül írnia, az megkaphatja az Erdei Kupát. Sok szerencsét kívánok minden erdei állatnak - fejezte be a farkas a mondandóját.

          - Kérdés van? – nézett körbe a farkas éppen törökülésben.

          - Nincs? Senki? Akkor jó. Akkor kezdődjék is a pályázat!

A róka, a farkas, meg a bagoly volt a három bíró. Az őzgida, meg a szarvas és a többi állat voltak a pályázat résztvevői. Éjjel és nappal dolgoztak a pályázaton.
Telt, múlt az idő, és végre megszületett a végeredmény.
Most a rókán volt a sor:

          - Tisztelt pályázat résztvevői, tisztelt bírók! Az idei erdei mese pályázatra a legszebb mesét írta, azaz az erdei kupát megnyerte... - hatalmas csönd vette körül a népséget, majd hirtelen közeledett valaki.

          - Nézd csak! Ez a négyfejű sárkány! – mutatott a sárkányra a róka, éppen felnézett rá.

          - Na, ki lett végül a mesepályázat győztese, kinek jár a kupa? - kérdezte izgatottan a sárkány.

          - Kérem szépen önöket, hogy nyugodjanak meg, mindenki üljön vissza a helyére! Légyszíves! Szóval - kezdte el újra a róka a befejező részt -, az idei erdei mesepályázatot és az Erdő Kupát megnyerte a sündisznó!
Hatalmas vastaps érintette a sündisznót. Mindenki megtapsolta, mindenki gratulált neki, bizony ám. S hirtelen, a hatalmas ünneplés közepette megjelentek a vadászok, mintha ők is részt akartak volna venni azon a pályázaton, de ehelyett megzavarták a pályázatot.

          - Ó, úgy látom, hogy még vendégeink is vannak. – nézett fel a vadászokra a farkas eközben – Puskával a kezükben ráadásul.

          - Kérem uraim, tegyék le a puskáikat, és ne lövöldözzenek az állatokra!

Szót fogadtak a vadászok a rókának, és le is tették a puskáikat. Így hát, aki csak ott volt, az hallotta a nagy végeredményt. Hatalmas vastapssal ünnepelték meg a sündisznót, és mindenki gratulált neki, követelték, hogy mondja el a meséjét. A sündisznó felállt a tuskóra és elkezdte:

          - Az erdő meséje. Hol volt, hol nem volt, az üveghegy bal lábánál volt egy hatalmas erdő, amiben rengeteg állat lakott. Volt abban vaddisznó, mókus, farkas, róka, őz, szarvas, harkály, sündisznó.
Ám egyszer jött egy favágó, jött, hogy kivágja az összes fát.

          - Kérlek Ernő, ne vágd ki az összes fát! – kérlelték az állatok a favágót.

Megijedt az erdő a favágótól, és gyorsan ezt mondta neki:

          - Elmesélem az erdő meséjét neked favágó.

A favágó leült egy fatuskóra és szép csendben hallgatta az erdő meséjét:

          - Egyszer volt, hol nem volt, az üveghegyen volt egy hatalmas üres rét, és egy erdei kobold minden nap jött és ment el mellette. Ám egyszer megállt, és sóhajtott egy nagyot:

          - "Bár csak lenne itt egy szép hatalmas erdő!"
Másnap, Kevin, a varázskobold idevarázsolta az erdőt.

          - Fuss el véle! Ez volt a mi… - nézett társaira az egyik fa.

          - Az erdő meséje – igazították ki az állatok.

Vastapsot kapott az erdő, és egy ezüst kupát a legjobb meséért. Szegény favágónak fa nélkül kellett volna kibírnia a telet, ha nem adtak volna annyi fát az állatok, amennyire szüksége volt. Boldogan, fástul ment haza a favágó, boldogan éltek, míg meg nem haltak. Itt a mese vége, fuss el véle, az erdő közepébe.”

          - És most bulizzunk! – kiáltott fel a róka, és leugrott a fatuskóról.

Készített egy hatalmas erdő tortát az ünnepelt sündisznónak a büdös borz, de az nem volt büdös, hanem finom volt az a torta. Méghozzá nagyon finom volt. Itt a mese vége, állatozzatok el véle, bele az erdő mesés közepébe.